Együttműködés Babják Csaba kapusműhelyével

Megkezdődött az együttműködés megyénk kiváló kapusa, Babják Csaba által vezetett kapusműhellyel. Ezentúl a nálunk pallérozódó, fejlődni kívánó hálóőrök is komoly szakmai tapasztalattal és felkészültséggel rendelkező szakembertől tanulhatnak, így ez a kooperáció tovább bővíti programunk lehetőségeit, szakmai tárházát.

Csaba 2002 óta foglalkozik kapusedzői teendőkkel, a SASE ifjú kapuspalántáival kezdte a munkát. Éveken keresztül látta el az SBTC kapusedzői feladatait mind az utánpótlás, mind a felnőtt csapat vonatkozásában. 2021. nyarán elköszönt a salgótarjáni alakulattól és megalapította a megyénk és vonzáskörzetében egyedülálló saját kapusműhelyét.

A foglalkozásokat látogató kapusok több csoportban dolgoznak, korosztály szerinti elosztásban. Ennek legfőbb oka, hogy a modern labdarúgásban alapvető, hogy a kapusok mozgékony, gyors, jó reflex és mozdulatgyorsasággal rendelkező, jó döntési képességekkel megáldott, a labdával kézzel és lábbal is jól bánó játékosok legyenek. Ahhoz, hogy ezt egyénileg a lehető legmagasabb szinten fejleszteni tudjuk, az edzéseken a kapustechnikai kompetencia szintek korosztályonként vannak meghatározva.

A játékosok megtanulják az alapvető helyezkedések, a szögzárás, a leközelítés és a reakcióidő maximalizálás jelentőséget. A játék közben a védőktől és a kaputól való mélység és távolságtartás, a pontrúgásoknál való helyezkedés, a játék kézzel és lábbal való elindítása, a védelem irányítása a korosztálynak megfelelően kerül oktatásra.

Az együttműködés apropóján szeretnénk beharangozni a továbbiakban rendszeresen megjelenő tartalmunkat, ami a megyei kötődésű, vitathatatlanul a térség meghatározó alakjaival, játékosaival, edzőivel készített anyag, melyben rálátást nyerhetünk a pályafutásukra, elképzeléseikre és a programban résztvevő játékosok, edzők, szakemberek is erőt meríthetnek a gondolataikból. Ezt a sorozatot Babják Csabával nyitjuk.

Mikor és milyen módon jött az életedbe a labdarúgás?

Salgótarjánban születtem 1973-ban és Somoskőújfalun nőttem fel. A labdarúgással édesapám fertőzött meg, aki hozzám hasonlóan élt halt a futballért. Már 3 – 4 éves koromban figyeltem Őt és a csapattársait a somosi pálya széléről, a mérkőzések után pedig rohantam a barátaimmal focizni. Versenyeztünk, hogy ki tudja megszerezni a meccslabdát a játékhoz.

A labdarúgással komolyabban az általános iskolában kezdtem el foglalkozni, az iskola csapatával rendszeresen játszottunk a városi bajnokságban. Először kispályán, majd később nagypályán is. Én először mezőnyben játszottam, de igazából már a kezdetektől fogva a kapuban akartam állni. A nagyapámtól ajándékba kaptam Grosics Gyula: Így láttam a kapuból című könyvét, ami tele volt a kor színvonalát meghaladó illusztrációkkal. A könyv hatása és az, hogy az 1982-es VB-n – amit a vállalati üdülés közben néztünk apámmal és a munkatársaival – felfigyeltem egy Luis Arconada nevű spanyol kapusra, akinek a mozdulatai teljesen magával ragadtak, oda vezetett, hogy én onnantól már csak kapus akartam lenni…

 

A somosi iskolai csapatban 1984-től be is kerültem a kapuba és innentől kezdve ott is ragadtam. Már a „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni” elnevezésű tehetségkutatókon is kapusként vettem részt.

1985-ben a Salgótarjáni Kohász Sport Egyesület csapatába igazoltak le, és ennél a klubnál töltöttem el futballista pályafutásom első szakaszát, a serdülőtől egészen a felnőtt csapatban való szereplésig.

Nem érhető el leírás a fényképhez.

Óriási szerencsém volt abban a tekintetben, hogy kiváló szakemberek foglalkoztak velünk az egyesületnél. Hogy néhányat említsek közülük: Smelkó Sándor, Poór Béla, Gulyka Ferenc, Földi Attila és Horváth Gyula.

A legnagyobb név azonban kétségkívül Sisa Tibor, aki másfél évig volt az edzőm.

A felnőtt csapatban 1991-ben mutatkozhattam be először, hivatalos bajnoki mérkőzésen pedig a Gödöllő csapata ellen védtem 1992-ben, sajnos kikaptunk 2:1-re. Innentől kezdve 1993-ig, stabilan a csapat tagja voltam. 1993-ban a Magyar Kupában a Ferencváros csapatát fogadtuk és 7:4 arányban kikaptunk ugyan, de a helytállásunk kitűnő volt, főleg a második félidei játékunk alapján.

Nem érhető el leírás a fényképhez.

A mérkőzést követő héten bevonultam katonának és a Rétsági Hunyadi SE színeiben futballoztam egy évig. A leszerelés után visszatértem a SESE gárdájához és kisebb nagyobb kihagyásokkal egészen a klub 2002-ben történt megszűnéséig az egyesületnél voltam. A kisebb kitérők közül érdemes megemlíteni az 1997/98-ban NBII-ben is szerepelt Palotás és Salgó Öblös csapatait.

A 2000-es évek – mint sok más kortársamat – válaszút elé állítottak. El kellett döntenem, hogy a bizonytalan labdarúgó karriert választom vagy a civil életben próbálok meg boldogulni. Utóbbi mellett döntöttem és kicsit megkésve humánerőforrás szervező diplomát szereztem a Pécsi Tudományegyetem. A labdarúgást 2001-től már csak munka mellett, megyei I. osztály szintjén művelem. Ebben az osztályban bajnoki aranyat szereztem a Somos SE csapatával, ezüstöt és bronzérmet a Karancslapujtő SE csapatával. Néhány szezon erejéig – kisegítő jelleggel – még szerepeltem megyei I. osztályban és NBIII-ban, az SBFC és SBTC csapataival.

 Nem érhető el leírás a fényképhez.

A pályafutásom alatt végig „edzésmániás” voltam és különösen érdekeltek a kapusedzések. Korábbi edzőm Horváth Gyula tudta és értékelte ezt így 2002-ben felkért, hogy legyek a Salgótarjáni Sportiskola Egyesület utánpótlás csapatainál kapusedző.

Milyen nehézségekkel kellett megküzdened pályafutásod során és hogyan sikerült ezeken felülkerekedni?

Pályafutásom legnagyobb pozitívumának azt tartom, hogy sikerült nevet és elismerést kivívni magamnak, hogy sokan szeretnek. A legnagyobb nehézség, a legrosszabb szituáció az volt, ha nem kaptam lehetőséget. Mindig 120%-ot nyújtottam az edzéseken, fegyelmezett voltam, a melóban és a teljesítményben hittem, de ez nem mindig volt elég… Büszke vagyok arra, hogy sosem kellett magam "bevásárolni" a kezdőcsapatba és nem alkudtam meg akkor sem, ha éppen gyengébben teljesítő "kolléga" mögött kellett üldögélnem. Nyilván ilyenkor el kell engedni a helyzetet és lépni kell. Előbb vagy utóbb rád talál a megbecsülés.

A pályafutásod melyik szakaszát tartod legmeghatározóbbnak, hol voltál a legjobb formában, hol érezted magad a legjobban?

Természetesen a SKSE-ben töltött éveket. Remek klub volt, hatalmas szerencsém volt, hogy olyan edzők és NEVELŐK foglalkoztak velem és a társaimmal, mint Poór Béla, Sisa Tibor, Gulyka Ferenc és Horváth Gyula. Jól felépített szakmai munka folyt a serdülők és ifisták ugyanazon elvek mentén végezték az edzéseket, mint a felnőttek, így nem volt nehéz fejlődni. De jól éreztem magam katonaként Rétságon és otthon Somoson is különleges volt pályára lépni. És természetesen a Lapujtő csapatánál sem véletlenül húztam le éveket.

Kiemelkedő sikerben nem volt részem. A megyében beszereztem az összes címet, amit lehetett, de a legnagyobb dolognak azt tartom, hogy szerepelhettem a 90'-es évek elején az SKSE NBIII-as csapatában. Óriási volt, azt a bajnokságot és színvonalat össze sem lehet hasonlítani a mostanival. És remek játékostársak (Kerényi, Mihály, Rigó, Andó, Németh, Bódi, Tőzsér, Horváth, Kaliczka, Jambrich és sorolhatnám) terelgettek és segítettek, olykor szidva, de mindig éreztetve, hogy szeretnek. Nagyon jó szívvel emlékszem mindannyiukra!

Milyen tanácsokkal tudsz szolgálni a fiatal feltörekvő játékosoknak, hogy ki tudják hozni magukból a maximumot és a képességeiknek megfelelő szinten tudjanak futballozni?

A tehetség egy adottság, a szorgalom áldás… Ez a hitem. A motiváció, a hozzáállás nagyon fontos, mert ez teszi igazán sikerré a tehetséget. A siker nem egyik napról a másikra történik, erőfeszítéseket és fegyelmet igényel. A siker nem véletlen. Kemény munka, kitartás, tanulás, tanulás, áldozatkészség és mindenekelőtt szeretet azért, amit csinálsz vagy megtanulsz. Legyen az futball, egyéb sport vagy egyébként az élet bármely más területe.

És még valami… Én mindig utáltam veszíteni, de rá kellett jönnöm arra, hogy a győzelem nem minden. Tisztelni kell az ellenfeleket, a társaidat, a felkészítőidet. Ez sokszor nagyon nehéz, sokszor elbukunk, de fel kell állni, szembe kell nézni önmagunkkal. Nem az eredmény a legfontosabb.

Milyen alapvető emberi tulajdonságokat és edzésmódszereket tartasz elengedhetetlennek egy edző munkájában?

Fontosnak tartom, hogy minden kapusom – már a legkisebbek is – tudja, hogy mit miért csinálunk edzésen. Ennek érdekében különböző edzésvezetési módszereket próbálok ötvözni. Természetesen van, amikor egyszerűen utasítok és elvárom a végrehajtást, de nagyon sokszor kérdezek és várom a tanítványok által adott válaszokat egy-egy technikai elem, mozdulat kapcsán. Előszeretettel alkalmazom a magyarázat és irányított helyzetfelismerés módszerét, hogy rávezessem Őket a hatékonyabb megoldásokra. „Most gondold át és mutasd meg hogyan lehetett volna eredményesebben védeni…?”. Amit viszont a legfontosabbnak tartok, hogy képes legyek a gyakorlatokat bemutatni, demonstrálni a kapus növendékek felé. A helyes bemutatás többet ér minden szónál, legyen az akár egy erőfejlesztő gyakorlat, vagy éppen vetődés. A hitelességem megőrzése az egyik legfontosabb feladatom, ezért mindent megteszek, hogy megfelelő fizikai állapotban maradjak a gyakorlatok bemutatásához, elvégzéséhez. Ennek érdekében például a felnőtt kapusaimmal igyekszek minden feladatot együtt csinálni.

Mi a célod kapusedzőként?

Az első számú és legfontosabb cél, hogy minél több gyerekkel megszerettessem a focit és azon belül a kapus posztot. Szeressék meg a rendszeres sportot, váljon mindennapi igényükké a mozgás.

Szakmai szempontból az, hogy a gyerekek reagáló kapusokból minél inkább proaktív, agilis, előre gondolkodó kapusokká váljanak. Szeretném, hogy magabiztos, bátor, támadószellemű játékosok legyenek. Az edzéseinken olyan gyakorlatokat végzünk, amik javítják a játék- és cselekvés kompetenciáikat. Segítik Őket a játékhelyzetek felismerésében, az optimális helyezkedés kiválasztásában, a gyors és helyes döntéshozatalban. Fejlesztjük a periférikus látásukat, az előrevételezési képességüket, természetesen mindezt a speciális állóképességüket megalapozó technikai gyakorlatokkal összekötve. Ezentúl pedig segítem Őket abban, hogy pozitív beállítottságú, kiegyensúlyozott csapatemberek legyenek.

A bejegyzés trackback címe:

https://nogradtalents.blog.hu/api/trackback/id/tr717834721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása