A jelenleg aktív labdarúgók közül kevesen mondhatják el magukról, hogy a salgótarjáni térségben nevelkedve és a labdarúgás alapjait itt elsajátítva NBI-es szereplést jegyezhetnek. Sárközi Tamás ezen labdarúgók közé tartozik. Többek között a pályafutásáról, karrierjéről és a NogradTalents programjáról kérdeztük.

Mikor és milyen módon jött az életedbe a labdarúgás?

Szüleim elmondása alapján már nagyon kis koromban rúgtam a labdát. Amióta az eszemet tudom szeretek focizni és már a kezdetektől tudtam, hogy focista akarok lenni.

Melyek voltak a pályafutásod legmeghatározóbb szakaszai, hol érezted magad a legjobban, hol voltál a legjobb formában?

Pályafutásomat Kisterenyén kezdtem, ahol Susán Attila és Sipkó Sándor kezei alatt fociztam, majd mindössze 6-7 éves koromban felkerültem a SASE utánpótlás együttesébe. Meghatározó volt, hogy nagyon fiatalon csatlakozhattam ehhez az együtteshez, ahol emlékeim szerint jó képzést kaptunk Horváth Gyula bácsitól. Voltak szép sikereink és több korosztályból került ki a későbbiekben tehetséges labdarúgó.

A következő állomás az SBFC frissen megalapított baglyasaljai székhelyű klubja volt, ahol Tarlósi Tamás foglalkozott velünk. Egy Kisterenyei serdülő kitérő után visszakerültem Baglyasra, ahol már fúzióba lépett a klub az SBTC-vel. Itt mentem át a legjelentősebb mértékű fejlődésen, hiszen Sebestyén Szilárd vette át a csapatot, aki nagy hatással volt rám a karrierem szempontjából is. Nagyon szép sikereket értünk el, voltunk kiemelt bajnokok is egy olyan bajnokságban, amelyben megfordultak mai válogatott játékosok is. A legfontosabbnak azt tartom, hogy nagyon jól felkészített a felnőtt labdarúgásra, amit mai napig is tudok alkalmazni, használni. Ezen fantasztikus szezon után megkeresett a Kecskeméti Labdarúgó Akadémia vezetője, Reszeli Soós István, illetve az akkori U17-es csapat vezetőedzője Herceg Ferenc. Egy edzőmeccs után rögtön megírtuk a papírokat. Itt szintén szép időszakot töltöttem. Játszottam az 1. osztályú U18-as bajnokságban, illetve bemutatkoztam az 1. osztályú U19-es bajnokságban a Fradi ellen, valamint az első felnőtt NB3-as mérkőzésemet is Kecskeméten jegyezhetem, a második csapatban, 16-17 évesen. Remek játékosokkal és edzőkkel dolgozhattam együtt, az akadémia nagy fejlődést biztosított számomra.

Szilárd hívására visszatértem a Stécébe, immár a felnőtt NB3-as csapatba, ahol kiváló labdarúgókkal játszhattam együtt, mindössze 17-18 évesen. Sajnos abban az időszakban nem jó irányba ment a salgótarjáni labdarúgás a vezetés vonatkozásában, ennek okán fél év után igent mondtam Nagybátonyba, ahol szintén az NB3-as bajnokságban tudtam bizonyítani, korábbi NB1-es és válogatottat megjárt labdarúgókkal közösen. Nem volt sikeres év, de érdekessége, hogy felfigyelt rám a Mezőkövesd és László István utánpótlásvezető hívására azonnal igent mondtam az U21-es Zsóryba. Karrierem legmeghatározóbb döntése volt, hiszen egy bajnoki cím megszerzése mellett meghívást kaptam az NB1-es keretbe, ahol 4 hónap után bizonyítottam Véber Gyurinak és lehetőséget kaptam a Fradi ellen kezdőként pályára lépni, 5000 néző előtt. Nagyon szép emlék, illetve élmény, erre vágytam gyerekkorom óta. Ott éreztem magam talán a legjobban a karrierem során, fizikálisan és mentálisan egyaránt karrierem csúcspontján voltam mindössze 19-20 évesen.

Nem sokáig tartott az álom, mert a mérkőzés után menesztették az edzőket és utána már csak a padot koptattam, majd nyáron kölcsönadtak Kazincbarcikára, ahol nem úgy alakultak a dolgok ahogy azt terveztem, keveset játszottam. Meg kell említenem, hogy a csapat tele volt NB1-es szintű labdarúgókkal, illetve edzőkkel. Eljött a karrierem legrosszabb pillanata a sérülés, ami nagyban befolyásolta a pályafutásom alakulását. Elszakadt a térdszalagom és úgy döntöttem 21 éves koromban, hogy otthonra van szükségem így visszatértem a térségbe. A Somos akkor bontogatta szárnyait, megkerestek, hogy szeretnék, ha oda igazolnék, úgy is, hogy hosszú rehabilitáció vár rám. Természetesen nem tudtam bizonyítani hiszen teljesen szét voltam esve mentálisan, fizikálisan és a lábam se volt az igazi, de nagyon sokat köszönhetek Romhányi Tamásnak és a fizioterapeutának Takácsné Salamon Katalinnak, akik segítettek abban, hogy újból tudjak focizni. Nehéz időszak volt, türelmetlen volt a tulajdonos és én is magammal szemben, a szezon vége előtt távoztam. Volt időm gondolkozni és László István invitálására elkezdtem edzősködni, ami jó döntés volt hiszen mai napig nagy örömömet lelem benne és szeretem. Rögtön első évben sikerült Kisterenyén nevelő kis városomban egy amatőr ifi bajnokságot nyerni, ami nagyon szép időszak volt.

És jött megint az SBTC immár a Diósgyőr alatt kezdett el újraéledni, ebben nagy érdeme van Csatlós Tamásnak és a Diósgyőrnek, aki hosszú kemény munka és időszak után össze tudott hozni egy ütőképes megyei csapatot. Nagy hála és köszönet, hogy újra hitet kaptam a fociban és felépültem. Egy fantasztikus szezon után veretlenül nyertük meg bajnokságot, majd feljutottunk az NB3-ba. Azóta immár 6 éve az SBTC-t szolgálom, ahol a kevés siker ellenére megtaláltam számításaim és már évek óta teljes és boldog életet élek, mint focista, utánpótlás edző, munkásember, férj és családapa.

Mit vársz magadtól az elkövetkezendő időszakban, mik az egyéni céljaid a pályafutásod vonatkozásában?

Egyéni célom a pályafutásomban, hogy tudjam segíteni a csapatom és ki tudjam hozni magamból a maximumot. Ennyi teendő mellett ez nem egy könnyű feladat. A szívem mélyén még vágyok arra, hogy csak a focival foglalkozva tudjak még maradandót alkotni.

Mit gondolsz mi lehet az oka annak, hogy Salgótarjánban folyamatosan az NB3 és a megyei bajnokság között ugrál a városi csapat? Mi kellene ahhoz, hogy hosszútávon meghatározó csapat képviselje a térséget az országos bajnokságban?

Ez egy összetett problémakör, több összetevője is van. Az első, hogy a Diósgyőrrel történő együttműködés előtt a klub nehéz helyzetben volt. Hosszú idő kell ahhoz, hogy egy megfelelő koncepcióval újra eredményes legyen a felnőtt csapat. Az utánpótlásból felkerült játékosok tehetségesek, de tapasztalat hiányában mérvadó eredményre nem számíthatunk, ha a csapat nincs megerősítve rutinos, magasabb osztályt megjárt játékosokkal. Itt jön képbe az bizonyos költségvetés, amely nem teszi lehetővé a minőségi játékosok leigazolását. Fontos megemlíteni azt is, hogy a keret jelentős része a munka mellett próbálja a legjobb teljesítményt nyújtani a pályán. Ez így rendben is van, azonban a bajnokságban levő csapatok nem ugyanezekkel a feltételekkel működnek, így nem egyszerű felvenni a versenyt. A képességeink, az edzők tudása és a munkába fektetett energiánk, illetve a minőségi igazolások hiányát tartom a legfőbb problémának.

Jelenleg nem látok esélyt, hogy a csapat a jelenlegi koncepció mellett magasabb szintet tudjon képviselni. Megfelelő szakmai munkával és jó igazolásokkal az NB3 középmezőny elérése lehet a realitás, de hosszútávon az sem biztos.

Véleményed és tapasztalataid szerint nehezített pályán kell-e abszolválni az akadályokat a roma származású futballistáknak? Melyek a nehezítő tényezők, mi lehet a megoldás arra, hogy ezek a különbségek, előítéletek halványodjanak, esetleg megszűnjenek?

Én személy szerint nem sokszor találkoztam ezzel a jelenséggel. Ahol voltam, vagyok és focizok vagy dolgozok az emberek intelligens része nem a származásom miatt ítél meg, hanem inkább az emberi tulajdonságaim a tudásom és a munkám miatt.

Véleményem szerint hittel, kemény munkával és tisztességes élettel tudunk példát mutatni. Ez nem azt jelenti, hogy akadályokkal nem találkozunk a származásunkból kifolyólag. A saját életemen nem tapasztaltam jelentősen, hogy ez alapján ítélnének meg. Nagyobb problémát vélek felfedezni abban, hogy a hátrányos helyzetű régiókban levő tehetséges gyerekeknek (származástól függetlenül) nincs felépítve egy olyan koncepció, amivel elősegítenénk nekik a kitörési lehetőséget a környezetükből, hogy érvényesíteni tudják a tehetségüket. Itt arra gondolok, hogy egy 13 éves gyereknek lehet már késő, hogy akár egy B központú klubban kezdjen el focizni. A sport iskolák nagyon jól szolgálták azt, hogy elég pici korban már elhivatott szakemberek foglalkoztak velük és nevelték, illetve integrálták be őket a helyes sportnormába. Ma halásszuk a gyerekeket, hogy jöjjenek focizni ahelyett, hogy a rendszer integrálás formájában behozná a gyerekeket a hajóba. Ha előítéletek vannak már pedig biztos vannak annak az az oka, hogy a gyerek mikrokörnyezete nem teszi lehetővé a fejlődését, nem kap képet a helyes, becsületes és tisztességes értékrendről. Azt gondolja, hogy az a „baro” kép, amit kap a közvetlen környezetében. Sajnos hiába van ámulatba ejtő tehetsége nem ér semmit hiszen nem tudja kamatoztatni. A mi felelősségünk, akik megkapták a helyes képet, hogy megmutassuk nekik és tereljük őket a helyes irányba. Nekem ez is egy életcélom és ha már egy gyereket megmentettünk megérte. Erre engem Isten tett alkalmassá, ezt hiszem és erre szeretnék mindenkit inspirálni.

Kik azok a személyek akár Magyarországon akár a világ futballjában, akik motiválnak, megfelelő példaképnek tartod és a szakma valamely területén említésre méltó teljesítményt tesznek/tettek le az asztalra?

Sisa Tibor

Gera Zoltán

Cristiano Ronaldo

Lionel Messi

Pep Guardiola

Mikor és milyen célok elérése érdekében fogalmazódott meg benned a NogradTalents megalapításának gondolata, milyen tevékenység, munka folyik a kezdeményezésen belül, mik a rövidtávú és hosszútávú változások, amelyre hatással tud lenni a program?

Ahogy már említettem a legfőbb célunk, hogy segítsük, támogassuk, helyes utat és irányt mutassunk a fiataloknak. Tisztességes, becsületes, szorgalmas és alázatos életre ösztönözzük őket. Ezek mellett lehetőséget biztosítunk minden korosztály számára futballspecifikus egyéni képzésre, segítünk a focistáknak, hogy ki tudják magukból hozni a maximumot és fejlődjenek. Segítünk nekik csapatot, klubot keresni, illetve a magánéletükben is próbálunk minden segítséget megadni. Hosszútávú célunk, hogy alapítvány formájában kutassuk fel a tehetségeket és támogassuk, segítsük őket, hogy tanulják meg kamatoztatni a tehetségüket és érvényesüljenek azzal. Legfontosabb eredménynek azt tekintjük hogyha hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy jó emberek legyenek. Ha ez párosul sikeres futballkarrierrel az csak hab a tortán számunkra. Remélhetőleg ez felkelti majd a térségen belüli és azon kívüli emberek figyelmét is és tudunk inspirálni minden olyan embert, aki ebben a sportban tevékenykedik.